Csak úgy, mert miért ne?

Amiért nem tudsz rólam, és megfelelsz
Amikor az elvárás rég elszelelt
Hegytetöre, eröt gyujtve újra kezdve
Suvölthessen uvöltve övele.
Amiért nem kérsz tölem, sem belölem,
Csak magadat mentve mentegetözve
Megremegve ajkaidon a tétova szó:
Égig ér, végig mér, megígér, megigéz
Játékosan, szavatosan szakaszosan...
Szótlanul.
Amiért nem látsz engem, ki is lettem,
Csak ezust tukör miatt képtelen énem
Elengedni képes, de megengedni kétes
Hangulattal áltatod magadat, öket, tán minket is.
Nem, hisz én ott sem voltam, hogy lehettem
Lehelletben fagyos már a renduletlen kitartásod:
Vigyázz a tuzre: meg ne fázzon!
Öleld, csak öleld! Meg ne égjen az éltetö talpfa
És még az égen is komor a korom, pernye a gyenge-
Elszáll, megszáll egy másik taplót...
Lángra lobbanhatott, mert fénylik, kéklik,
Az egész boltozat derengve érik,
Mint festönek vásznán a paletta szárán,
Egy véletlen szín, egy értetlen íz,
Édes, fényes, illata már lila göz
Amit ad álom, amit kér: álmod.
Amiért nem vagy öre saját jövödnek
Emlékeid táncán veled törödve
Siratod a holnapot, követeled a mát.
Nem, ha így akarod, hát kötelet rád!
Amiért nem vagy része életem készen
Alkotott másának, egy szempontnyit semleges
Tettleges helyettes szándék vagy csupán.
Felcímkézett boríték, feladott sors, bélyegzett lélegzet
Pecsétes távirata a helynek. Leírt anekdota, lejárt lemez:
Közös bennuk, hogy újrakezded, és újra, és újra,
Mígnem elindulsz, és ez lesz a túra
Az abszolútra tett számmisztika, számokban mért önkritika.

Amiért nem tartasz magadnak, amiért nem tudnak alapnak
Amiért nem vágyhatsz: de tagadnak, és miröl is szól a dal?

Oly sok akad, csak hallgass.