Csak úgy, mert miért ne?

Kétségbeesés. Tehetetlenség. Duh. Elfojtott könnyek. Nem is tudom ki elöl szégyenlem öket. Talán magam elött? Talán a múltnak azon saras medrében rekedt kis pocsolyájának emlékét kergetem, ami már rég elporzott, elfajzott posvány. Ez vagyok én most. Egy darab…

Hosszú lesz a nyár. És hideg. Nem biztos, hogy akarom. Feladni volna kedvem, noha ennek még csak a puszta gondolata is elkeserít. Ugyanis nem tehetem meg. Az egyetlen dolog, amit nem tehetek meg, azért, hogy utána öszintén állíthassam, hogy "mert megtehetem". Némaság követ. Csak a…

Van az úgy, hogy veretes dörgedelmeket két héttel ezelött megkomponálok, ellenben a felindultság igazolható béklyói csak azért is megakadályozzák érdemi megjelenésuket. Kulön ironikus, hogy az egészet a dátummal magával kezdem. Sebaj, már itt is van alább... De ami volt,…

Április 23. A nyár fennkölt napja, amit a természet, valamint a Sors afféle groteszk humorról tanúbizonyságot téve csak azért is a cinizmus esszenciájával abszolvál, kifejezetten dermesztö valójában reprezentál. Értem ez alatt a mínusz fokok önfeledt repkedését.Mindazonáltal…