Április 23. A nyár fennkölt napja, amit a természet, valamint a Sors afféle groteszk humorról tanúbizonyságot téve csak azért is a cinizmus esszenciájával abszolvál, kifejezetten dermesztö valójában reprezentál. Értem ez alatt a mínusz fokok önfeledt repkedését.
Mindazonáltal ez egy igencsak megkapó alkalom arra, hogy megkövetvén magam, kicsit átértékeljem az elmúltat, és elnézést kérjek. Leginkább magamtól.
Történt ugyanis egy tragédia három éve, amit több-kevesebb sikerrel kezeltem. Ennek "elönyeit" most éppen élvezem, mert tanultam belöluk. Hátrányait ellenben olyanok szenvedték meg, akik nem feltétlenul voltak reá érdemesek. Töluk ezúttal is utólagos -ha nem is öszinte- megértésuket szeretném. Ugyanis olyan személyiségek társaságát negligáltam, akik lényegi hiánya természetileg érintett meg. A menekulés szkenáriója nem a végleges út. Csak ahhoz segített hozzá, hogy megtaláljam magam újra. Elfogadjátok-e, vagy sem, az már nem rajtam áll. Bocsánatot ezért nem érdemlek, de nem is kérek.
Tévedtem...? Alighanem.
Jót tett nekem? Minden bizonnyal.
Tovább tudunk lépni? Remélhetöleg.
Néhai tervek, és elképzelések romjain túl kell lépni. Meg kell öket haladni. Lehet, hogy csak illúziókat kergetek, de ezekért mindent meg is teszek. Meglátásom szerint nagyon kevesen harcolnak a vízióikért. Öreg hiba, de érthetö. De nem elfogadható. Tenni kell, és ebbe vetett motivációt magunktól kell megtalálni. Hazudnék, ha azt állítanám, hogy három év kellett mindehhez, mert nem. Nyilván ez az egész régebbre nyúlik vissza.
Ellenben mára kikristályosodott, megértettem, hogy mik a lehetöségeim: Vagy nagyot dobok, vagy a középszeruség békés punnyadalmába suppedek.
Meglátásom szerint egyik véglet sem a világ vége. Nem kergetek achilleusi ambíciókat, nem akarok versengeni a világmindenséggel. Magamnak akarok megfelelni, és a magam által felállított mércének megfelelni. Eleddig nem sikerult, ezután sincs elrendelve, hogy menni fog. Viszont törekszem. Akarok. És teszek is.
Ezért is írtam neked, fogok jelentkezni nálad, és hívlak fel nemsokára. Mert az a szociofób idióta ugyan úgy én leszek, ellenben a barátság adta erö, és jóérzés igénye megköveteli -már csak zeneileg is-, hogy tegyek én is végre.
Az istenit már.
Utolsó kommentek