Elöfordul, hogy döntések elé kerulunk. Elöfordul, hogy választanunk kell. Elöfordul, hogy helyesen döntunk, csakhogy a jelen ezt nem érezteti. A jövöre meg kinek van ideje ebben a tébolyult szédulésben duhöngö világnak...? Én döntöttem, választottam, és helyesnek érzem. Mégis csalódást érzek.
Lehet, ildomosabb lenne az elejéröl kezdeni, hogy ki vagyok, miröl írok, és miért hiányoznak ékezetek. Nos, egy "egyszeru, buta zenész" volnék, akinek minden vágya a szabadság, és fuggetlenség volt. Megkaptam. Hirtelen jött, túl nagy volt. Olyasmi, mint amikor az ember nyer a lottón. Tudja, h mit kezdene azzal a (jó esetben) rengeteg pénzzel, de mikor megkapja megszállja egy furcsa szellem, és elveszi a racionalitását. Aztán idövel, mire felfogja a hatalmát vagy idejét múlttá válik, vagy értelmét veszti, és ebbe belesavanyodik, mondhatni feladja. Fel is adtam, el is vesztegettem...
És nyertem.
Izlandon élek közel egy éve. Pompás, mondhatnánk, és mondjuk is. Öszintén semmit nem jelent számomra a gazdasági helyzet, az aktuálpolitika, a lehetöségek drasztikus beszukultsége. (ez persze nem teljesen igaz, de ezt majd talán késöbb.) Itt belekóstolhattam abba, amiröl Otthon (Magyarországon) fogalmam sem volt, és alighanem -komolyabb ambíciók híán- esélyem is elenyészö lett volna. Van mit csinálnom, van amiért felkelek, és van...így a legegyszerubb: van. Otthon is volt, csak az nem adta meg a lehetöséget a napok konstans fuggvényének silány, de megnyugtató látványát. Itt legalább tendál valamerre a dolog.
Szerény bejegyzésem csak a kezdete annak, ami már régóta zajlik körulöttem-bennem, és ezen kis szeletkéket ezáltal közszemlére bocsátom.
Idövel tisztázom, hogy ki, mi, és miért vagyok.
Valószínuleg nem leszek mindig ilyen modoros, de a kezdeti megszeppenés még böven rajtam ul.
Szép estét mindenkinek!
Utolsó kommentek