Csak úgy, mert miért ne?

Kín a távolból szavad fröcsögése
A tehetetlen vágy véres köhögése
A múlt miatt felemésztett jövő
A pillanatért áldozó mindig szökő.

Kín a halogatás - gregorián kánon
Kelletlen Keleten igazadat várod;
Fájna, ha érteni-érezni akarnád,
Ha delíriumodból kilépve nem azt kavarnád.

Kín a tudat, hogy csak te vagy,
Meg én, külön utakon, de ez van.
Félsz, mert már nem akarsz ismerni,
Nem az, nem Ő vagyok: nem isteni.

Kín a fájdalom, mit a testnek hamis vére
Fakasztott, szakasztott-szakított az égbe
Eltaszítva csendben, egyedül, hazugságban,
Gőgösen, szenteskedve: találón megalkuvásban.

Kín a testnek torz szelleme
Perspektívájának hormonális jellege
A testiség mentálishoz mért fölénye,
Az érzelmek önámítástól kapott köténye.

Kín az értetlenség konok homlokodon
Széles tudású sötét hajnalokon át
Vigyázva óvod kis világod minden bábját,
De ennek vége - maszkod lehullt...

Lampionod megingott kedvesem.
Most már nagyon figyelj.