Ezek történtek a héten:
-Összevesztem lakótársaimmal, de jóformán meg is beszéltuk, mégsem lakom már/még veluk.
-Beköszöntött a nyár itt is, bár néha még huncutkodik az idö.*
-Új számok szuletnek, és vesznek hullámsírba, de azért igyekszem.
-Megunnepeltuk az Úr Jézus mennybemenetelét.
Szóval egyes pont. Tudni kell, h albérletben laktam, azaz lakom is. De mégsem ott, ahol eddig. Oké, anyámnál dekkolok, de szigorúan átmeneti jelleggel. Történt ugyanis, h fél éve 2 halálra vált polgártárs úgy határozott: felkerekednek, és dacolva az elemekkel Izland kietlen pusztáit meghágva szerencsét próbálnak. Legyenek mondjuk...Dezsö, és Katus. Igen, egy szép szál szerelmes pár. Mit ad ég (holmi barátságra való hivatkozással) felkerestek, h segétkezzem ezen pompásnak ígérkezö vállalkozás alappilléreinek megszilárdítását - történetesen szállás, munka, miegyebek. Mondom, persze, örultem is, vékre nem fagyott fajankók vesznek körul, lesz néhány vérbeli pesti is a szomszédban. Ha ott nem is, de a lakásba el is fértunk. Megjegyzem 35 négyzetméter.egy szobakonyha, és egy szebb idöket megélt, beépített szaunafunkciós, furdö -, és párologtató helység. Ugyanis a tulaj volt oly kreatív, és a legolcsóbb fenyödeszkákat szögelte a vasbetonba bárminemu lakkozást mellözve. El lehet képzelni, milyen ökoszisztéma éli kis világát a fal, és a deszka között. Ami azt illeti annyira már nem kicsi, ugyanis határozott a gyanúm, h egy figyelmetlenebb pillanatban a penész derék katonái okkupálják a "nappalit" is, lévén, h a falon igen tekintélyes átjárót rágnak maguknak.
Szóval ezt tudtam adni, mint szállás. Ekkor voltunk 4-en. Ök ketten (Dezsö, és Katus), szebb idöket megélt exem, és jómagam. Na meg az ilyen helyzetek kihagyhatatlan kelléke: A macska. Romulusz...Isten nyugosztalja, no nem mintha bármi baja lenne (tudtommal), de a ciklon vitte öt is (jogsija nincs, ezért a kocsi maradt, a lakást meg csak nem bontotta szét...:D). No ez így még ment is ideig-óráig, de befutott egy másik szekció, akik kedves bátyám jóvoltából szálltak közénk. Jobb alternatíva híán ök is hozzám kerultek. 6 ember harmincöt négyzetmeteren. Az fejenként 5,83 négyzetméter. Teljességel felesleges adat. De a lényeg, h ebböl 3 nö volt. Nö = téboly. Téboly a köbön. 2 kipécézte a 3-at, aki meg a macskát utálta, de azért alkalmi szövetségre lépett a másikkal, h az elsö alá rúgjon, h utána ö kapjon a másiktól az elsö miatt/által/következtében vélt sérelmek végett...
Sebaj, ex lassan lelépett, az is megérne egy misét, majd talán legközelebb. De legalább vitte a macskát, így az a feszkó is megszunt. Isten nyugosztalja. Szóval az már csak öt. Eközben bátyám féle krú elhatározza, h itt sziklán, és agyvérzésen kívul más nincs, ezért tovább állnak, Erzsi a Kettö kis vidám birodalmában, így február elsejétöl afféle normalizált helyzet állt elö. Vagy mégsem? Összezárva 3 kellöen kulönbözö ember, úgy, h a kósza fing sem csusszanhat el a diszkréciós ráta alatt, az kellöen nyomasztó. Számítani lehetett arra, h ebböl bizony háború lesz. Lett is. Jelentéktelen kis apróságok nyertek hatalmas teátrális kohéziót, amit közel Arany Málna - esélyes produkciók követtek, hisztéria, duhöngés, sértödés, ami kell. Szóval az egyik kirívóan eragadó elöadás után úgy gondoltam, elég ebböl, és visszaszállok a családi fészek ájtatos meghittségébe. Azóta mondhatni békesség honol, bár nem állítanám, h egyszeru futam volt, de szerencsére siekrult a távolság, és turelem édes szimbiózisával nyugalmat teremteni. Hogy mi lesz, azt majd a jövö megsúgja, ha itt az ideje.
(Fentebb sorolt események a teljesség igénye nélkul kerultek említésre, a részletek majd alkalomadtán kerulnek napvilágra.)
Az idöjárásról: *"ha nem tetszik az idö, csak várj 5 percet" tartja az izlandi közmondás.
Marhaság! mondtam én, olyan márpedig nincs, h annyira drasztikusan változzon az idö. Oké, esik, eláll, kicsit kisut a nap, oszt megint esik. Az nem lehet olyan durva, otthon sem kulönb. Lófaszt. Egy nap alatt megéltem egy évet. Nem viccelek, szakadó hóesében mentem be dolgozni. Mondom klassz. Március közepén mi más lenne itt, Északon? Például szikrázó napsutés. Havazás után, 70 Km/h-ás széllel. Oké, akkor legalább nem lesz esö. Mire ezt kimondtam, már szakadt is. Pompás, akkor szépen felvettem az esökabátot, h akkor most nekivágok a napnak, amikor is kilépek az ajtón, és nem látok semmit. Semmit. Köd. Remek. Akkor azért megyek, mert dolog van, fönökség meg a fejemet veszi, ha tétlenkedni lát, elindulok, mire megérkezem a közel 300 méterre lévö töltéshez/árokhoz (honnan nézzuk) már rám olvad a kabát, sut a nap, semmi szél. Akkor leveszem, ásni csak jobb, ha nem gyullad ki az ember. Két lapát között nyakamba a sarki hideg a maga havas mindenével. Itt feladtam.lefekudtem a sárba, és zokogtam. De alighanem megszántak az égieg, ugyanis a nap hátralévö részében (reggel nyolckor kezdtem, fél kilenckor adtam fel) elfogatható borongós-szellös-szitálós-hószállingózós-napocskás idö volt. De mára már a havat nem számítom, az elenyészö, a nap sut túlnyomórészt. Persze egész addig, amíg nem. Ellenben szépen lebarnul az ember. Mire nem jó, ha egy ózonlyuk alatt dolgoskodik. Még, h a globális felmelegedés olyan rossz. Bagatell...:D
Zene: szívem csucske. Vettem csilliárdokért egy fasza ájdúforjú hangkártyát, gondolván, h megkönnyíti a felvételeket. Nyilván. Ha a vindóz is így gondolja. De köztudottan a vindóz alapját a tökéletes plebs algoritmusára konfigurálták, ezért fentebb említett parancssort (ti. gondolás) soha nem fog teljesíteni. Bíztam benne, h kivételt tesz velem, de nem. Megjegyzem, én az az ember vagyok, aki egy egyszeru gombnyomással kiégeti a létezö összes relét. leginkább a kedves "szakértöket". Bár hozzám képest egy aranyhal is igazi billgéc. Sebaj. Szó, így szukös lehetöségeimhez képest igyekszem, és amint siekrul alkalmas embert találnom (Dezsö ugyanis mindig fáradt), aki lesz oly jó, hogy segédkezik, akkor májszpészre megy fel. Addig, ha valaki szeretne illúziókat rombolni, elöbb említett közösségi szájt.com per ektezero. Igen. Bizonyám.
Az Úr Jézus. Derék pajtás, jó ugyért hunyt el, reszpekt néki. De leginkább azért, mert nélkule a gonosz kapitalizmus kegyetlen ellenségének nem lenne táptalaja. Igen, az unnep, és vásárnapokra gondolok. Hála néki, volt szerencsém udvözulni, és csutörtökön nem a szeméttelepen rohadni. Ámen.
Utolsó kommentek