Reggel rebegö szívvel ébredek,
De elötte még veled álmodom,
S a fáradt hajnali ékszerek
Megpihennek a városon.
Rózsaszín, és szikrázó arany
Gomolyog a kékes vásznon
Huvös, csendes kis szellö
Szalad végig a háton.
Szavakat suttog, reményt kelt,
Ezzel a nappal is már kevesebb!
S kitartón számolom, meddig még?
Tán el már sosem érhetem.
Szökkenö betuk, és kósza gondolatok
Járják táncukat a reggeli fényben
Afféle kétes kis gombolyagok...
Kibogozom öket szépen.
Indulásra szólít az óra
S szívem még mindig zakatol,
Mikor lesz ennek vége?
Mikor érhetlek utol?
Magamat sem kergetem,
Téged is hagynálak;
Csak hát ilyen ez a szerelem,
Még, ha nincs is már bocsánat.
Utolsó kommentek