Debizony. Újfent a pontokkal ékesített u betuk teljes hiányában szenvedni éppenséggel nem szenvedö, de határozottan elvegetáló ország berkein belul volnék. Amint kitettem a lábam otthonról, persze csak jelképesen, a tavasz, mint évek elhivatott gyakorlásának tényszeru, és magabiztos apparátusának halmazát a magáénak tudó, és ezáltal kegyetlenul precíz, illetve hatásos nindzsa, lecsapott. Csicsergö madarak, kellemes, a tarkót pajkosan cirógató lágy szellö, a szemet andalító virágzó fák, az érzékeket reménnyel, melegséggel, és deruvel megtöltö hömérséklet...Legalábbis így gondolom én innen az 5 fokot csak mutatóban reprezentáló hóviharos, vakítóan fehér széllökések árnyékából. Mit árnyék, az nincs is, mert az optikai viszonyok leginkább egy gözkabin, és egy fagyasztóverem szerelemgyerekének jól elképzelhetö egyvelegét adja. Lukács Laci méltán híres szélgépének ipari nagyapjával karöltve.
Az út sem volt esemény nélkuli. Már amennyiben ez a terminus lefedi a tényt, hogy események nélkul sikerult lemaradnom az átszállásról, és imádott országomban, annak is szívemcsucske repterén eltöltenem kellemes 16 órát egy fapadon. A komfort arra elég volt, hogy ne essek össze a fáradságtól, de arra nem, hogy lehunyván szememet esetleges álom is rám találjon. Ehelyett a kimerultség következtében óhatatlanul is rám törö -nyomokban pszichedelikus elemeket is tartalmazó- hallucinációk kaotikusan kavargó frázisainak némelyike elhitette velem, hogy alszom, csak azért, hogy az idö dimenziójának érzékelésétöl megfosztva azonnal áttereljen egy légifogathajtó versenyre azon a nagyon furcsa bolygón, aminek senki nem tudja a nevét. (Ugyanis a sok utánfutós utas böröndkerekeinek válogatott sokasága erre emlékeztetett engem. Ja igen, és Starwars.)
Node, 16 óra után egy, a társaság által nem létezönek titulált járattal el is értem desztinációmat. A már fentebb említett idöjárási anomáliát azért megelözte a jöttömet hirdetö bájos koratavasz. Ezt úgy kell elképzelni, hogy az 5 fok, valamint a szél az adott volt, de legalább a hó nem szakadt a szélrózsa minden irányából az ember arcába. Említenem sem kell, ez a "velkám" perceken belul tovalibbent arra érdemesebb személyek, valamint teruletek megörvendeztetésére.
Hétvége még szabad, utána a jól megérdemelt munka, és kacagás.
Utolsó kommentek