Amikor kijöttem Izlandra, elég sok kérdésem volt. Többekközött hol, milyen áron, milyen sört lehet venni. Bárcsak ne akartam volna tudni. Stoltur litill ungvarjalandiként ugyanis megszoktam, bármikor szeretnék egy finom kis sört (de akár nagyot is), akkor nincs más dolgom, mint lelényegulni a közértbe/sarki boltba/éjjelnappaliba, melyek egyike sincs messzebb 20 perc sétánál, és kényelmesen megveszem a zsebemben lapuló apróból. (Melynek elöfordulása egy érthetetlen matematikai egyenletet követ, tehát akármi történik, mindig lesz apród, de felfoghatatlanul eltunik, amikor igazán kellene. Például aluljáróban krisna/jehova/marx/fedélnélkuli kétes egzisztencia odalép hozzád a semmiböl, és naná, h csak 100-asok, meg 50-esek lesznek a kezedbe, amit azért annyira nem sorolnék az aprópénz kategóriába. Pláne nem a friss-új 200-as érmét. Bár dubörgö gazdaságunk lobogó máglyája jelzi, hogy valamit csak elnéztunk, lévén nem egy jól megtermett Hummerrel hágjuk a Himaláját, hanem afféle szerény, de hangos lavinát játszunk a Kárpátokban. De nyilván tévedek, és nem veszem be a "sokat használjuk, strapabíróbb kell" szöveget. Persze, h sokat használjuk, mert NINCS MÁS...De említett fémpénzeket se egyháznak, se ideológiának, se senkinek nem adom. Azaz adom, csak határokon belul.[még jó, h kulföldön vagyok:D] Viszont amikor igazán szuksége van rá az embernek, pl kávéra, már bedobta a 75-öt, kell még egy 5-ös, és naná, h nincs. De eltértem a tárgytól....igen, szoktam.)
Nem úgy ám!
Itt, kérem, az a rendszer járja, hogy 20 évesen (minimum) beballag az ember a likörboltba, és megveszi azt, amit józanul alkalmasnak lát. Persze, részegen már minden iható, alkalom adtán a házi pálesz mustárral, és boros tojáslikörrel. Szigorúan keverve, nem rázva. Szóval ezen -egyébként pompás- intézmény délután 6-ig méltóztatik nyitva tartani. Pénteken hatalmas hajrával egészen 7-ig. Szombaton még szintén 6-ig, de vasárnap már semmi. Semmi. Most nem az idult alkoholista beszél belölem (még, vagy már...?), de azért kérem. Az, hogy egy nyomorult sörhöz jussak, el kell mennem egy kulön boltba, és ott kell megvennem, az már túlzás. Az is, h a teszkó, és ósan, meg a kora, saját márkákat hajigál az ember arcába, mint elfogatható termék. Oké, a friss zsemle valóban jó. Délután 3-kor is...De azoknál a sör hutve van, és a kenyér, vaj, tévéújság, mittomén mit kell venni listát egy helyen teljesítem, oszt kész. Ez van. Itt (vínbúðin a becses neve) még sört se hutik. De legalább nagyon drága. Átszámítva 497 HUF. Az szerintem sok. Föleg egy darab sörért. Oké, hogy kárlzberg, oké, hogy finom. Bezzeg a XVII. századi angliában mást sem ittak csak sört. (máskulönben elviszi öket a kolera. ÉS?!) Most is szennyezett víz kell, h sörhöz jussak? Megjegyzem olcsón. Nem hiszem. {ég held það ekki - hogy tanuljunk is valamit:D}
Ez van. Drága ország ez, azt kell mondanom. És még csak meg sem említettem a szórakozó helyeket. Alapból 1300 HUF egy korsó sör. A többi otthoni arányokban emelkedik ehhez képest. Így talán érthetö, h nem szívesen ruccanok ki szombat esténként egy ereszdelahajam-ra. Nem dolgozom azért, h havi kétszer "jól érezzem magam", és még csak ne is emlékezzek rá...:)
Inkább otthon megiszogatom azt, amit összeszorított fogakkal két szisszenéssel (sssszia, kösssssz) beszerzek csilliárdokér. De azt már behutöm. És nagyon finom.
Egészségetekre!
P.s.:
Sör(kárlzberg): 498 HUF
Bor(olcsó perui/közepes olasz): 1892/ 2389 HUF
Whisky (dzsim bím): 9288 HUF
Opal (ihatatlan izlandi folyékony medvecukor, de odabasz): közel 8000 HUF
Utolsó kommentek