És tényleg. Hosszú hónapok óta nem a MadMax-féle napsutés sutögeti pecsenyéjét retinámon éjszaka címszóm alatt, hanem afféle kellemes kora esti derengés lengi körbe a kései órákat. Végre. Persze botorság lenne azt állítani, h éjszaka van, mert az óra mutatóján kívul semmi egyéb jel nem utal erre az -egyeseknek oly evidens- egyszeru hétköznapi jelenségre. Arra még várnom kell legkevesebb egy hónapot. Akkor újfent csillagfénybe borul lassan az élet. No, ha a méltóságos felhözet is úgy gondolja. Itt nagyon megállná a helyét a Maksa-híradóban ismertetett idöjárás-jelentés: "Kedves nézöink, holnap az égen egyetlen felhö lesz megfigyelhetö, mely az egész országot lefedi. A várható hömérséklet 36 fok körul alakul, melyböl 10 Reykjavíkban, 9 Akureyriben, 9 Egilstaðirban, a maradékon meg a kisebb telepulések osztoznak." Mert tényleg így van ez, itt Északon. No meg a szél. Tudni kell, h alapból méter/szekundumban adják meg, mert álagosan mindig fúj a szél, olyan 3 m/s-mal. Az az alap. A 20 m/s az egy kellemesebb szellönek felel meg, senki sem nagyon izgatja fel magát az eseten. (megjegyzem, az 72 km/h, és már izzasztja egy picit a katasztrófa védelmiseket otthon.) Itt az izgalom a 40-nél kezdödik, ami sajnos nem olyan ritka jelenség, és sajnos szezontól fuggetlen. Ha egyszer csak úgy gondolja magát a mindenható, h a sok dilettáns láttán felsóhajt, és történetesen erre eregeti ki a feszultséget, akkor bizony tud kellemetlen lenni az élet. Bár azért beszédes az is, h itt nagyon ritkán vannak autóra dölt fák miatti bejelentések, lévén az említett deviáns növényzet, hogy is mondjam, számottevöen elenyészö. A háztetöket sem sodorja le a szél, mert itt furcsamód megépítették a házakat. A tetöt tartó csavarokat is háromszor odacsavarozzák, biztos, ami biztos alapon. És biztos is.
Amikor kitört a vidámság (Eyjafjallajökull), a megolvadt gleccserjég játszi könnyedséggel sodort el egy közel egy km-es útszakaszt hidastul, mindenestul. Erre, gyanítom, számítottak, mert az otthon megszokott sápítozás, lobbizás, burokratázás, tenderezés helyett 5 nap alatt felépítették az egészet. Újra. Hibátlanul, teátrális közbeszerzési hercehurcák nélkul. Belátták, h ha nincs út, akkor kell. Nem akadékoskodtak: megcsinálták. Az a gyanúm, h lenne mit Magyarországnak tanulnia Izlandtól. Hisz nincsenek is oly messze egymástól. Az országos névsorban egymás mellett vannak, az elöhívó számok is egymás meleltt figyelnek (Izlandnak +35 4), és a nyelvikben is rengeteg olyan megoldás megtalálható, amit a magyarban is tetten lehet érni. Szóösszefuggések, mondat szerkezetek, összetett szavak. No meg a nacionalizmus. Nem, itt nem a leukémiás vízfejuek hörgése zeng a himnusz alatt, hanem nemes egyszeruséggel borzasztóan buszkék az identitásukra. Így nevelik öket. Semmi radikalizmus, semmi gyulölködés. Nemzeti érzés. Ez jó, biztonságot, és hivatkozási pontot ad nekik. Elvetve a siker magvait, ugyanis nem kell naponta azon gyötrödniuk, h jajj a nemzet pusztul, kizsákmányolnak...nem, ök, ha kell, egy emberként felmutatják középsö ujjukat, és kiálltják, h nyazsgem! Mindenki. Nem spekulatív kis csoportok sunnyogó tucatja. Itt nem az az elsö dolog, h azonnal valami ellenséget találni, és azt fikázni, értelmetlenul támadni, és romba dönteni mindent, ami hozzá kötödik. Áh...
Azt kell mondanom sötét van. Sötét az ország, ahol élni akarok. Persze, jó szokás szerint megint csak panaszkodom. De, ha egyszeruen láttam mást, akkor mégis mit írjak? Félek kicsit hazamenni. Idegen leszek. A beképzelt haver Izlandról, aki másfél év után tudja a tutit, és amit anno szeretett, már nem elég neki. Lehet. Igen, lehet, h ilyen leszek, de ez mit sem von le abból, hogy kibaszottul igazam van. Itt nem nyilatkozatokat kell kirakni, nem gárdákat kell vonultatni, nem fuvet kell legalizálni, nem a sajtót kell paranoid módon árgus szemekkel vizslatni. Szembe kellene nézni azzal, h ami ebben a kurva országban folyik, az egy vicc. Fáj látni azt, h becsuletes emberek rokkannak meg, és törnek össze a logikátlan demagógia miatt. Hogy kilátástalan már nem csak a holnap, de lassan a tegnap is.
Nem tudom. Azt sem nagyon, h miért írtam ezt le. Talán jól esik, talán csak puhatolózom. Talán semmi értelme nincs az egész eszmefuttatásnak. Vagy egyszeruen csak tévedek...
Meglátjuk. Most megyek aludni, mert holnap sok a dolgom, és azért remélem, h kialszom ezt a furcsa állapotot. 3 hét, és részese leszek egy darabig.
A legjobbakat Mindenkinek!
Utolsó kommentek