Csak ült, és várt
Mereven-némán.
Füstbe szállt halovány
Memorandum.
Remegve biztatott
Harciasan; s vacogott
Égig érő lángtenger volt:
Hajnalnak hívták.
Megalkuvásban idegen
Acélos sodrású idegek,
Súgógépek között hamisan
Cseng a végítélet:
Lesújtó valóság
Megfújó hatóság,
Mi gondolatért megvádol-
Fröcsögéssel elgázol.
Imák között félisten
Szakadt szívek fétise
Mit akar, kíván, elrabol,
És holnap mindent kipakol.
Újra játsza a darabot
Félre értett parancsok
Kell a szó, kell a fény
Enélkül mit sem ér...
Ezért
Csak leült, és várt
Inogva, bizonytalan
Füstbe meredve...hamarosan
Újra felfigyel.
Memorandum
2012.02.08. 19:54 | Diguan | Szólj hozzá!
Címkék: vers allegória
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://eszakon.blog.hu/api/trackback/id/tr904079601
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek