Jelentem: élek. Beteg vagyok, szó elözö kijelentésem valóságtartalma erösen megkérdöjelezhetö. Aki ismer, az tudja, milyen kiállhatatlan hisztis picsa tudok lenni, mikor beteg vagyok. De úgy igazából. Most is ez a helyzet. Szeretném hinni, h jelenlegi állapotom távolról sem áll összefuggésben a ténnyel, h kedves Barátaim (Katus, és Dezsö) szedték sátorfájukat, és hazamentek. Magyarországra. Nyolc hónapot voltak itt. Sok minden történt velunk, veluk, velem, amíg itt voltak. Nevettunk sokat, szaladgáltunk lobogó hajjal a virágos mezön, szociális munkáskodtunk a rászorurlókért, és sokat hallgattuk Celine Diont.
Másrészröl meg megöltuk egymást. Többször is, de elmúlt. Most a gépen ulnek, és ha Allah is úgy utasított, akkor hazatérnek. Így minden szép. Öszintén, eddig is az volt. Csak furcsa na...Amióta hatalmas rezidenciámban lakom, nem volt egy éjszaka, h egyedul aludtam volna. Hát ezt most pótolom. Teljes szabadság mindentöl távol. Jó, anyám nem lakik messze, de minen játékban van csalás, nemde? Elkezdhetem az igazi agglegény-életet amolyan Salmon Jessie Parker stílusban. Persze nem aggatok magamra fuggönyt, ruha gyanánt, és az eredenöen irrítáló, hisztériarohamokkal (pajtik) sem fogok margarétát szurcsölgetni. De egyedul fogok élni, és nagyon kreatív leszek. Zene, videoblóg, hajvasalás, emócionaltiás. Vicc. Nem lesz semmi hajvasalás, és videóblog. Igaz, tervezem, h csinálok valami mozgóképet, de azt még nem tudom, hogyan. Zenéimhez óhajtok klippet gyártani. Meglátjuk. Sok a terv, az idö sem szorít, csak ne lennék így megfázva. Élni nincs kedvem...
Alkalom adtán (a napokban) részletesen is beszámolok az elmúlt hetekröl, csak most megyek lefekszem sírni egy picit, hátha kifolyatom magam az orromon. Hátha.
Jobbulást Mindenkinek.
Utolsó kommentek