Ezt a szösszenetet még tavaly március 9-én játszottam fel egy félig spontán akció keretében. Akkor már izlandi pajtás voltam, és igencsak fogalmam nem volta jövöt illetöen. Azaz elképzelések voltak, pl. a munkám már körvonalazódott, és iskolába is jártam "að læra íslensku", de azért egy nappaliban gubbasztani és várni a csodát azért mégsem az igazi.
Ezért lehetett, hogy leginkább a múlt kísértéseit igyekeztem megregulázni, ami, többek között, a régi zenei ötletek gatyába rázásában nyilvánult meg. Így felvettem megint a No One With In-t, és persze, mint buszke apuka, mutogattam boldog-boldogtalannak, h savanyú is, száraz is, de az enyém bassza meg! Épp egy ilyen roham közepette kuldtem el Zsiga barátomnak, aki dobol...történetesen egy zenekarban játszottunk, melynek elemzésétöl eltekintenék...:D Szóval ezen szám kissé melankolikus, már-már chill out ízu, mint általában sok zeném, és ezt megelégelve közölte velem, h "ha még egy szomorú dalt írsz, kettérúgom a valagadat". Ez nagyon feldobott, ezért a jó öreg dac, és az anyádakkormostmáraztánmegmutatom receptorok vész-villogva jelezték: mese nincs, itt most bizonyítás lesz! Írtam neki, hogy akkor most vár 15 percet, és addigra valami fasza, pörgös cuccot fog kapni. Szkepticizmusát lenyelve agyalni kezdtem, h akkor mit is csináljak? Gyors, emelkedett hangulatú, majdhogynem pimasz zene kell ide, akkor nem kérdés, h a funky mellett maradok, afféle csilis allurrel (persze, mi mással...). Volt egy régi basszus-témám, még egy szépreményu, de kérész-életu zenekaromban dobtam be, ami egyszeru is, pörgös is, adja magát, és történetesen még el is tudom játszani. Jól lehet benne játszani a ritmusokkal, ami egy ilyen elképzelésnél sokat tud segíteni. No, akkor gyorsan, nosza rajta, fel is játszottam. Ez így jó is lesz, gondoltam, de mi a fenét játszak rá? Valamit összebíbeltem, a szokásos e moll-d dúr páros segedelmével,és a megszokottnak mondható ritmikámmal, lekevertem, és átkuldtem neki. Osztatlan sikert persze nem aratott, de nem is volt cél. Azt megmutattam neki, és persze magamnak is, h ha kell, és én is úgy érzem, akkor tudok játszani szokásomtól eltérö hangulatú, és tematikájú témákat is.
De másnap (9-én), gondoltam, azért csak rászánom magam, h valamit kezdjek ezzel, mert nagyon tetszett, és nem akartam befejezetlenul hagyni. Nos, ha be nem is fejeztem, de kidolgoztam annyira, h kis utánagondolással egy vállalható produktum legyen. (tudni kell rólam, h az összes dalom így készul, és az utánagondolás már valahogy sosem jön össze de azért arra mindig szánok idöt, h kitaláljak valami magyarázatot, ami igazolja, h ez tulajdonképpen így jó...)
Ami a Funky in your s-ben hallható, az egy erös paradigma-váltás az életemben. Elindultam azon az úton, amit anno kinéztem magamnak, csak nem tudtam rátérni. Sokat fejlödött a slap-technikám (és azóta még jobban megy, bár vannak hiányosságok), és a gitár pengetése is pontosabb, mint eddig volt. Ismétlem 2009-ben van a történet. Az egész hangzásra igyekeztem odafigyelni, többet babrálni a hangszíneket, és a beállításokat (vagyis elkezdtem ezeket is használni végre, mert addig ugyanis nem foglalkoztam veluk).
Viszont a szólózás még mindig nem az erösségem itt, de legalábbis ami a gyorsakat illeti. Valamikor jól eltalálom, de az esetek többségében nem túl komoly a dolog, és ez nagyon zavart. Nyilván az is benne volt, h nem hallottam a hangszínét a gitárnak, ami nem motivál. Olyan lehet ez, szerintem, mint gulyást fözni kóstolás nélkul. Ugyan jól néz ki, de csak a végén derul ki mennyire sótlan. Azóta igyekszem ezen is változtatni, sok gyakorlással, és nem utolsó sorban elöre való gondolkozással. Mert meg van annak is az elönye, h mindent felvétel közben találok ki, t.i. sokkal spontánabb, és véleményem szerint öszintébb is lesz a felvétel, de rengeteg bizonytalanság is lesz benne, ami nem minden témában állja meg a helyét. A Funky in..-ben legalábbis nem. Ezért is csak demo...:D Amint elkészult összeszedetten is, akkor néhány szó erejéig visszatérek rá.
Ez lett volna a kísérleti posztom. Ha valaki eddig még kételkedett volna, akkor most írásba adtam, h mily hosszan tudok önelégulten, és elvakultan írni hulyeségekröl, de az a gyanúm, ha aki szeret, az nem ezért fog elhagyni. Kíváncsian várom Megtisztelö véleményeteket, és észrevételeiteket.
myspace.com/ektezero
Szép álmokat!
Utolsó kommentek