Az elmúlt sok napban történtekröl röviden:
-Alul öltözött, másnapos kollegina
-Bátyám zseniális uzlete
-A hónap végi nincspénzeméhenveszekelszívokegycigit dilemma
-Néhány aforizmának is beillö megnyilatkozás
Az elmúlt sok napban történtekröl kicsit bövebben:
Történt egy hete köbö, hogy a szokásos hétfö reggeli kómában beszédultem a rothadó haltetemek, az erjedö disznófejek, és úgy enblock a háztartási szemét vidám tranformációját követö illatorgiájába, amikor a szokásostól eltéröen én voltam az elsö. Persze a fönökséget leszámítva, akik gyakorlati dolga reggel bejelentkezni, leuvölteni mindenki fejét a nap folyamán elkövetett hibákért, kivakkantani a tennivalót, inni 4 kávét, és felszívódni a következö kávészunetig, amikor is a szertartás ismétli önmagát. Szó, még félálomban leulök a gép elé, megnézni a híreket, idöjárást. Lassan szállingóznak be az emberek, mindenki arcára ráfagyva a párna melege.
Nem úgy Erna nevezetu hölgyemény. Lelkes munkaerö, aki, ha teheti, nem késik. Ám valami érthetetlen oknál fogva tehetetlenséggel áldotta meg a Sors, ezért, ha 2-10 perces csúszásokkal is, de idöre ott van. Mármint önmagához képest. Nem úgy ezen a szép hétföi reggelen. Ugyanis beelözte saját magát. Úgy ért be 45 perces késéssel, hogy tulajdonképpen még aludt. Nem tudtam rájönni, hogy mi a furcsa benne. A csapzott haj, az ures tekintet, vagy a teljességel kifejezéstelen, már-már rezignált arc. Röpke tétovázás után konstatáltam, biztosan nem, ugyanis ez az alap állapot. Max a haján igazít. Állítása szerint. De! Ami elsönek szembe ötlött, az az volt, h nincs rajta zokni. Ami csak azért kellemes, mert szép idö volt, már majdnem nyárias, ö meg tuszkolta magát a gumicsizmába. Mondom neki: "ember, egyutt fogunk enni, ezt nem teheted velem..." Ekkor (miután tisztáztuk a magyar nyelv kifejezö mivoltát, és áthelyeztuk midnkettönk számára érthetö tézisekké) döbbentem rá, mi az ami a szokásosnál is furcsább. Ez a lány pizsamában van! Cuki, csipkés (szigorúan babakék) hálóing, és egy kopottas, szebb idöket (kb Viktoriánus...) is megélt nadrágocskával. Nézek rá, szép lassan folyik szét arcomon a káröröm, és gúny oly édes masszája, és már épp szóra nyitnám a szám, amikor észre veszi magát, és amolyan kislányos hisztivel, vadul gesztikulálva elkezdte kifejteni az idö kontinuitásának azon kis szeletét, melyben realizálta hogy az említett állandó változó rendjén van, de a tér kicsit görbölt az opcionálishoz képest. Legalábbis a testbeszédéböl erre következtettem. (ha otthon leszek, kétszer is meggondolja az a delikvens, aki engem választana ektivitihez...) Persze magyarázott is valamit, a kedvemért angolul, csak elvonta a figyelmemet a jelenség koronája. Tudniillik volt a fulében egy lehetetlen zöld béka. Mondanom sem kell, hogy szigorúan fejjel lefelé. A következöt láttam: Egy csapzott lány pizsamában, cigivel a kezében hevesen gesztikulál, miközben egy guluszemu béka helyesel a fulében megértöen, mindezt egy elragadóan szép, és rothadó szeméttelep díszlete elött. Nem bírtam turtöztetni az addig csak életveszélyesen feszítö röhögögörcsöt, és engedve az életösztönnek, öszintén, de legalábbis semmiképpen sem tapintatosan kinevettem. Azóta már beszélunk...Utólag kiderult, h partizni volt a lelkem, és így sikerult elaludnia.
Anyumék éppen nyaralásukat töltik a szangria, és inkvizíció fellegvárában, így hát, imádott bátyámmal egyutt, egyedul vagyunk, szeretet, törödés, és étel nélkul. Leginkább utóbbi hiánya érezhetö napról napra. (elöbbieket szuntelenul kapjuk) De hát, ha szukség van, akkor mese nincs, cselekedni kell. Leleményes bátyám olyan szerencsés helyzetben leledzik munkahelyén, hogy a köztudottan egészséges, és rostokban, valamint nyomelemekben gazdag gumicukrot " óccóé' " elszámoltathatja. Nem is volt rest, le is csapott a kihagyhatatlan lehetöségre, és a minap lelkesen örvendezett: "hallod, úgy vettem gumicukrot, mintha a holdon mérnék! Egy kilót leszámoltunk mindössze 250 dekának!" Pillanatra megállt mennem a nikotin, majd egy kellemes gomba alakú felhövel távozott a tudömböl, a következö megjegyzéssel: "nos, az két és fél kiló. Szabad tudnom, hogy melyik holdon mérted ezt?" Ekkor tudtam, h ez a kérdés a blogomra kerul, mint ahogy azt is, hogy attól a pillanattól kezdve én halott ember vagyok. Tanulság: a holdon a gramm mértéke tízszerese a valószínuségi egyutthatószor gyök alatt Lorenz-állandó nemlineáris hányados gumicukker-osztójának.
Hónap vége van, jegyem van, cigim van, pénzem...az történetesen nincs. Ehhez több hozzáfuzni valóm nincs.
És végezetul néhány gyöngyszem a mindennapi kommunikációból:
Þorleifur (munkatársam): How many times have you never been on a ship?
Erna (munkatársam): Did you get disturbtion by Guðmar's sexual life? (utóbbi a nagyfönök, és 57 éves...)
Gulli (munkatársam): I'm going to do as a tree. I'm gonna leave.
Þorleifur: Þetta er international útlendingar súga tippir dag! (ez a nemzetközi kulföldiek-faszt-szopnak nap! válaszom: yeah, that's not gonna happen)
Egyelöre ennyi.
A legjobbakat Mindenkinek!
Utolsó kommentek