Csak úgy, mert miért ne?

...kezében remegett a kulcs, de az ajtót csak nem találta. Reszketeg fáklyák derengtek a falakon, olajos csillogást szórva a nedves téglákra. Az egy szem kis ablakon át millió apró fényszilánk tévedt be elveszetten, és vágódott el a kopott köveken. Egyre kétségbeesettebben…

Éjfélt ut az óra, a mutatók haptákba vágják magukat így tisztelegve a napnak, mely kíméletlenul megöli öket. A sodrás akarata elött meghajolnak, megalázkodnak, és zokszó nélkul behódolnak. Csend lesz úrrá a pillanaton. Zakatoló álmok, és gondolatok néma suvöltése cikázik…

Odaátról nézem a hajnal távozását. Felettem csak a szikrázó napsutés, és a felhötlen ég közönyös ragyogása. A csend aludni tér, hogy a nappali némaságnak helyet adjon. Dudaszóra szakad ki milliónyi köbméter víz börtönéböl, hogy elmossa az igaz álmok könyörgését, és…

Szóval...Most egy kissé összefuggéstelen, de öszintén zavaros gondolatmenet következik.Így vagyok, mint említettem, mert ez így jó. Ha nem lenne az, akkor nem érezném annak, nem akarnám, és nem is eröltetném. Úgy érzem sínen van az életem. Mert a vonat, ami nap nap után…

Igen, így. Nem tudom, de valahogy az "így" érzése kellöképpen megnyugtatóan hat arra nézvést, hogy legalább nem úgy. Az elmúlt hónapokban (szám szerint kettöben) kaptam hideget-meleget. Új év, mondjuk, új célok, új terrvek, minden új. Lófaszt. Minden ugyan az, csak az…