Ugyan azok az indokok, ugyan azok az érvek, ugyan azok az utak. Mégis két ellentétes irány. Váltófutás az egész, az augusztus egy tiszteletbeli örségváltás lesz, amikor is tisztelegve átadjuk helyunket az esedékes posztnak. Az én köröm következik, míg nektek menni kell, várni kell, tanulni, bízni, építkezni kell. Ha tudnék se tennék ez ellen, noha minden idegszálam, lelkem minden atmoszférája azt ordítja minden este, minden álomban, hogy ne.
Nem tehetek ez ellen, nem lehetek önzö, nem állhatok az utatokba. Az élet mulandó, hát nem is szabad elmulasztani a lehetöségeket. Egyikötök fejében már a lampion világa pislákol, utat mutatva egy világba, ami megváltást, és megnyugvást hoz. Másiknak útján virágszirmok, feloldozás, feledés, szélmalomharc. Egyszerre mentek Te Nyugatra, Te meg Keletre. Én meg leszek majd középen, hegyek között a téboly hullámait megvetöen meglovagolva, míg el nem borítanak. Élni fogunk ezen tengelyen, és másfelé nézni. De a Hold ugyan azon oldalát látjuk majd éjszakánként. Mindig ugyan úgy, és a jövöben sem lesz ez másként. Minden marad változatlan.
Hiányozni fogtok, még akkor is, ha jelenleg én vagyok az, aki elment. Hiányoztok, és ez ellen nem lehet tenni, mert nem akarok. Így kellett lennie, és így a legjobb. Utunk úgyis keresztezi újra egymást, mert a világ már csak ilyen. Ahogy azt Sparrow kapitány találóan megjegyezte volt: "A világ nem kisebb...csak kevesebb van benne." De ami maradt az a mienk.
Utolsó kommentek